szerént valo szemérmeteségekel viszá élvén az jó cselekedetnek félelmire, és szégyenlésire veszi öket, holot csak az vétket kéne szégyenleniek.

Annak okáért. ezeket az hejában valo gondolatokot adgya elméjekben. hogy az jó erkölcs meg lévén vetve az emberek közöt, nem is becsüllik azokot kik azt követik. söt még meg is csufollyák. ekképpen vonsza el öket az jó uttrol. meg fojtván bennek. az veszet szégyenel az jó gondolatokot., és jó szándékjokot. az üdveségre, holot némelykor oly eröt veszen rajtok azszégyen. hogy nem csak az jó cselekedetet. és az jó erkölcsöt szégyenlik. de söt még dicsekednek. feslet cselekedetekel. azt szégyenelvén. hogy nem ollyan hamisak mint az kik az bünben leg el merültebbek. sz. agoston gyonását olvasad ez iránt. lib. 2. Cap. 3.

fiam ha ezen veszedelmes szégyen eröt vett elméden, azt ugy tarttsad mint leg nagyob akadállyát üdveségednek., és ha idején magadból ki üzni nem igyekezel, minden bizonyal el fog veszteni, hogy pediglen azt meg gyözhessed, az következendö dolgokra vigyáz

Elöször, fiam mit szegyenlesz. ? az jo erkölcsnek cselekedetit szégyenledé, ? ugy mint az Isten szolgálattyaté, ? az melynél nincsen becsületeseb, ez világon, egy fejdelemnek szolgálattyát dicséretesnek tartod,, és az te örökös uradot, az menynek királlyát szolgálni szégyenled., holot mindenel az mi vagy néki tartozol. oh’ mely nagy vakság. ! csak azt kel szégyenleni az mi magában rosz. és illetlen.

2. ki elött szegyenled ? azok elöt az hamisak elötté, az kiknek itéletek nem igaz? kik az jót rosznak tarttyák, és az roszat jónak. nem külömben, hanem az ö rosz és helytelen indulatok szerént tésznek itéletet, ha tégedet meg vetnek. attol vagyon. hogy utállyák az jo erkölcsöt, és azokot is, az kik azt követik, ez iránt mondgya az bölcs. hogy az

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 506)


Előző oldal | Következő oldal